Ha a játszótéri eszközökről hallunk, sokunknak a a "klasszikus" játszóterek jutnak eszünkbe. Egy kisebb tér homokozóval, egy-két csúszdával, mászókával és hintával. A korszerű játszótereken is megtalálhatóak ezek a jól megszokott eszközök, azonban kiegészülnek olyan játékokkal is, amiknek még szinte a nevét sem tudjuk.

Az újdonságok mellett a régiek általában új külsővel jelennek meg. Ez egyrészt merész formákat, megoldásokat, másrészt új anyagokat jelent. A libikóka aljáról eltűntek az autógumik, helyükre rugók kerültek. A hinták alatt olyan burkolat található, hogy a lurkóknak haja szála sem görbül, ha lepottyannak. A mászókák olyan absztrakt formájúak, hogy akár kültéri szoborként is tekinthetünk rájuk.

Már talán odáig jutunk, hogy beszélhetünk a játszóterek dizájnjáról. Minden eszköznek pontosan meghatározott helye van, nemcsak az előírások miatt, hanem az esztétikum miatt is. Így a játszóterek kétszeresen is meg vannak tervezve: biztonságosnak és szépnek is kell lenniük. A formák és színek igazi kavalkádjával találkozhatunk egy-egy újonnan épült játszótér mellett sétálva.  

A megnevezhetetlen csodák tere mellett olyan játszóterekkel is találkozhatunk, amik erősen ragaszkodnak a hagyományokhoz. Feltéve, hogy beszélhetünk játszótérhagyományról. A fából készült eszközök reneszánszukat élik. A szépen megmunkált fahinták és facsúszdák sokunk gyermekkorát idézik.

A mai gyermekek bár szívesen ülnek fel a klasszikus mérleghintára is, lehetőségük van kötélpáyákon végigmenni, körhintákra felülni, kipróbálni a különböző rugós játékokat. Nem kell megijednünk ezektől az újdonságoktól, hiszen már valóban nagyon biztonságosra tervezik őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől már nem lesz szükség a felügyeletünkre.